Mi a meditáció?

Mi a meditáció? Ez azért nehéz kérdés, mert a meditációnak több jelentése van, és hosszú időre nyúlik vissza.

Már 1971-ben Claudio Naranjo megjegyezte, hogy „A„ meditáció ”szót olyan gyakorlatok kijelölésére használták, amelyek eléggé különböznek egymástól, hogy gondot találhassunk annak meghatározásában, hogy mi elmélkedés az. ”

A meditáció elfedve van egy csomó hiperbolában, de ha elolvassa a Patandzsali jóga-szútrákat vagy a Dhammapadát, vagy bármely más ősi buddhista vagy jógikus szöveget, akkor egy definíció jelenik meg. A meditáció az önérzeted teljes feloldása. A meditáció során az intellektusod, az egód, a fecsegő elméd, a „vagyok” egész koncepciója teljesen kiolt. Tehát mi maradt?

-Brahman, az egyetemes tudatosság a jóga-Vedanta szerint

-Shunyata vagy semmi, a buddhizmus szerint.

-Tao, a taoizmus szerint,

és millió más fogalom, amelyek mind ugyanarra a meghatározhatatlan, abszolút valóságra mutatnak (szemben korlátozott feltételes tapasztalatainkkal).

Elmélkedés olyan gyakorlat, ahol az egyén edzi az elmét, vagy tudatmódot indukál, akár valamilyen előny elérése érdekében, akár annak érdekében, hogy az elme egyszerűen tudomásul vegye annak tartalmát anélkül, hogy azonosulna ezzel a tartalommal, vagy öncélként.

Az a tudat, amely a jelen pillanatban van, éber, izgatottság, tétovázás és várakozás nélkül, meditáció. Az elme, amely nem lett elme, és visszatért a forrásához, a meditáció. A meditáció során az összes többi szerv mély pihenésben van. Nyugodjon meg lényének hűvös, nyugodt, derűs mélységében, ez rendkívül értékes és értékes. A meditáció során az elme visszakerül a forrásához. Az első lépés a pihenés, és az utolsó lépés a pihenés is. A meditáció nem máshová megy, hanem mélyen merül.

A meditáció segíthet bennünket belső energia vagy életerő ( qi , ki , prána stb.) és fejleszti az együttérzést, a szeretetet, a türelmet, a nagylelkűséget és a megbocsátást. A meditáció gyakran magában foglalja az elme valamilyen módon történő önszabályozásának belső erőfeszítéseit. A meditációt gyakran használják az elme megtisztítására és számos egészségügyi probléma enyhítésére, például magas vérnyomás, depresszió és szorongás.

Miért gondolom azt, hogy a szokások kialakításának elmúlt 6 évében kialakult legfontosabb szokásom a meditáció?

Mert sok olyan dolog van az életünkben, amely rajtunk kívül esik. Viszont felelősséget kell vállalnunk saját lelkiállapotainkért, és jobbra kell változtatnunk rajtuk. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, és talán ez az egyetlen igazi ellenszere saját személyes bánatainknak, valamint az emberi állapotot sújtó szorongásoknak, félelmeknek, gyűlöleteknek és általános zavaroknak.

A meditáció az elme átalakításának eszköze. A meditációs gyakorlatok olyan technikák, amelyek ösztönzik és fejlesztik az összpontosítást, a tudatosságot, az érthetőséget, az érzelmi pozitivitást és a dolgok valódi természetének nyugodt meglátását. Azáltal, hogy részt vesz egy adott meditációs gyakorlatban, megtanulja elméje mintáit és szokásait, és a gyakorlat lehetőséget kínál új, pozitívabb létmódok ápolására. Rendszeres munkával és türelemmel ezek a tápláló, koncentrált lelkiállapotok mélységesen békés és energikus lelkiállapotokká mélyülhetnek. Az ilyen tapasztalatok átalakító hatásúak lehetnek, és az élet új megértéséhez vezethetnek.

Az évezredek során számtalan meditációs gyakorlatot fejlesztettek ki, és mindegyiket leírhatjuk „elme-edzéseknek”, de sokféle megközelítést alkalmaznak. Mindegyikük alapja azonban a nyugodt és pozitív lelkiállapot ápolása.

A meditáció segített minden más szokásom kialakításában, segített abban, hogy békésebbé, koncentráltabbá váljak, kevésbé aggódjak a kényelmetlenségért, jobban értékeljem és figyelmes legyek mindenre életemben. Távol vagyok a tökéletességtől, de ez hosszú utat segített.

Valószínűleg a legfontosabb, hogy segített megérteni a saját elmém. Mielőtt meditálni kezdtem volna, soha nem gondoltam arra, mi történik a fejemben - ez csak megtörténne, és úgy követtem a parancsait, mint egy automata. Manapság mindez még mindig megtörténik, de egyre inkább tisztában vagyok a történésekkel. Dönthetek arról, hogy követem-e a parancsokat. Jobban megértem magam (nem teljesen, de jobban), és ez fokozott rugalmasságot és szabadságot adott nekem.

Szóval ... nagyon ajánlom ezt a szokást. És bár nem mondom, hogy könnyű, kezdhetsz kicsiben, és egyre jobbá válhatsz, miközben gyakorolsz. Először ne számíts arra, hogy jó leszel - ezért hívják „gyakorlatnak”!